A vörösáfonyáról

Azt mindenki tudja, hogy a superfoodok azok a termékek, amelyek több szempontból is hatékonyan képesek támogatni az egészségünket, kiemelkedő tápanyag tartalommal rendelkeznek, valamint antioxidáns hatásokkal is bírnak. A vörösáfonya kiválóan beleillik ebbe a csoportba, amely gazdag vitamin és ásványi anyag tartalma mellett antioxidáns hatással is rendelkezik.A vörös áfonya, amelyet népies néven havasi meggyként és kövi málnaként is ismerhetünk a hangafélék családjába tartozó hegyvidéki növény. Ez az erdei fenyvesek jellegzetes örökzöld törpecserjéje,  sokban hasonlít a szőlőhöz, hiszen ez is egy alacsony, kúszó cserjén nő, ami maximum két méteres nagyságban nyúlik fel. Karcsú, drótos szárain nőnek levelei, virágai pedig sötét rózsaszín, visszahajló szirmokból épülnek fel. A porzók kinyúlnak a virágból, így a méhek számára könnyebben beporozhatók. A növénynek bogyótermése van, ami kezdetben fehér és csak később, érésekor válik mélyvörössé. A bogyó magában is fogyasztható, azonban túlságosan savas íze miatt általában feldolgozott formában találkozunk vele.

A vörösáfonya történelme

A vörös áfonyát először 1550-ben egy bizonyos James White Norwood említi meg, aki úgy hivatkozik rá, mint az indiánok egyik fontos táplálékára.James Rosier könyvében, a The Land of Virginiában egy olyan történetet mesél, melyben az európaiak partraszállása során az indiánokkal egy csésze áfonyalevet fogyasztottak el. 1633-ban Massachussetsben elkel egy áfonyával festett alsószoknya 16 shillingért. 1640-ben Roger Williams Key into the Languages című könyvében bearberriesnek nevezi a vörös áfonyát, mivel látta, hogy a medvék egyik fő táplálékául szolgálnak. 1648-ban a prédikátor, John Elliott mondja, hogy a vörös áfonya ragyogása olyan akár az evangéliumoké. 

Az első vörös áfonyával készült recept 1663-ban jelenik meg a Pilgrim szakácskönyvben, amiben áfonyamártást készítenek belőle. 1667-ben New Englandben 10 hordó áfonyát is küldenek a három hordó tőkehal mellé az indiánoknak a megbékélés jeléül. 1669-ben Richar Cobb kapitány házában hatalmas lakoma volt, hogy megünnepeljék házasságát és a választás sikerességét és a pulykához áfonyaszószt kínáltak. 1672-ben John Josselyn New Englandi ritkaságok című írásában így ír az áfonyáról: "A vörös áfonya vagy bearberry egy kis növényen nő, mely a mocsaras területeken fellelhető. A bogyók halványsárgák, majd később pirosak és akkorák, mint a cseresznye. Néha tökéletesen kerekek, máskor oválisak, de mindegyiküknek fanyar íze van. Augusztus-szeptember között érnek be. Az indiánok és az angolok cukrozva fogyasztják vagy szószt készítenek belőle, ami a sültekhez kiváló. Kicsit hasonlít az íze az egreshez."

1683-ban említik meg először az áfonyalevet a Compleat Cook Guide című könyvben. 1703-ban a Harvard Egyetem évnyitóján az áfonya szerepel a menüben. 1816-ban megkezdődik a vörös áfonya kereskedelmi értékesítése, 1843-tól pedig nagyszabású termelése. 1860-ban vers születik a vörösáfonyáról The Cranberry Tart címmel, melynek szerzője Edward Watson.

A vörös áfonya elnevezés a craneberry szóból ered, ami darubogyót jelent. Ezt a nevet az első európai telepesektől kapta, akik úgy gondolták, hogy a vörös áfonya virága leginkább egy darura hasonlít. Később az elnevezés cranberryre módosult. Az észak-keleti kanadaiak a mossberry kifejezést használták, mivel a növény a mocsaras (moss) területeket kedveli. A 17. században sokszor hívták bearberrynek, mivel jellemzően a medvék tápláléka volt. Észak-Amerikában az őslakos amerikaiak voltak az elsők, akik élelmiszerként használták a vörös áfonyát. Az indiánok a vörös áfonya kivonatát színezőként, sebgyógyítóként és gyógyszerként is felhasználták. Sassamanashnak nevezték a gyümölcsöt, amit az éhező angol telepeseknek kínáltak, akik Massachusettsben építettek otthont számukra. Éppen ezért válhatott hálaadás napi étellé. 

Az USA-ban az 1900-as évektől egyre nagyobbá válik a vörösáfonya értékesítése. egyre több márka kerül a piacra és egyre nagyobb reklámokkal népszerűsítik a terméket. Megkezdődik a vörösáfonya tartósítása és feldolgozása.

A vörös áfonya egyes amerikai államokban és bizonyos kanadai tartományokban a növénytermesztés fő ágát képviseli. Rengeteg féle feldolgozott terméket készítenek belőle: kapható gyümölcslé, mártás, lekvár, cukrozott és szárított formában is. Az áfonyamártás nélkülözhetetlen eleme a hagyományos amerikai és kanadai hálaadáskor felszolgált menüknek és néhány európai téli fesztiválnak is. A 21. század elején a vörös áfonya úgy került forgalomba, mint szuper gyümölcs magas tápanyagtartalma és előnyös antioxidáns tulajdonságának köszönhetően.